Hogyan, mikor, miért jutott eszembe, jutottam arra döntésre, hogy tanár legyek?

A családom az utóbbi pár évben biztatott arra, hogy menjek angol tanárnak, de akkor még nem igazán vettem ezt fontolóra. Én egy dologban voltam biztos olyan körülbelül 5-6. osztályos korom óta, abban, hogy szeretem az angolt és ezzel szeretnék foglalkozni. Amikor már közelgett a határidő, hogy leadjam az egyetemi felvételi jelentkezésemet, akkor az osztályfőnököm (aki egyben az angol tanárom is volt) javasolta, hogy szerinte angol tanárnak kéne mennem. Jó kapcsolatom volt vele, így végül az angol-etika tanári szakra adtam le a jelentkezésem. Ami még talán rásegített a döntésemre, az az, hogy a keresztanyukám is tanár, és ő nagyon élvezi a munkáját és a diákjaival is nagyon jó a kapcsolata.

Hogyan, mikor és miért választottam ki azt a tudásterületet, amelynek a tanítását el tudnám képzelni/szeretném megvalósítani?

Körülbelül 5-6. osztályos koromban nagyon megszerettem az angolt és az angol tanáromat is imádtam. Kiemelkedő volt az angol tudásom az osztályban, és versenyekre is eljártam. Emlékszem, hogy a dolgozatokat is nagyon élveztem, hiszen nagyon jól sikerültek. Örömmel telített el, amikor "követendő példaként" emlegetett az osztályban Orsi néni.

Kik, hogyan, miért befolyásolták a fenti ötletemet/döntésemet? Ki(k), hogyan és miért jelent(enek) számomra fontos, pozitív mintát vagy elrettentő példát? Ki(k), mikor, hogyan és miért próbált(ak) a fenti ötlettől/döntéstől eltávolítani?

A családom teljes mértékben támogat abban, hogy tanárnak készülök. Ahogy már korábban is említettem, a keresztanyukám az egyik pozitív minta, de rajta kívül sok korábbi tanárom is pozitív minták. A Görömbölyi Általános Iskolában is voltak még Orsi nénin kívül is tanárok, akikre mai napig szívesen emlékezek vissza és a Miskolci Herman Ottó Gimnáziumban is. A Hermanban a tanárok nagyrészét nagyon szerettem, ott szinte minden tanár érdeke volt, hogy jó tanulók legyünk, de ami még fontosabb, nem csak az iskolai dolgokról, vagy tananyagokról kérdezhettük őket, hanem bármi más, személyes gondokkal is fordulhattunk feléjük. Sajnos volt ott egy nagy kivétel, aki az elrettentő példa megtestesítője is lehetne. Sajnos ez a tanárnő szemmel láthatóan kivételezett, voltak kiskedvencei, akiket pedig nem kedvelt, azoknak ok nélkül rossz jegyet adott. Sajnálatos módon én az voltam, akit nem kedvelt. Az ő példája örökre megmarad bennem, és motivál arra, hogy én jó tanár legyek, hiszen tudom, hogy én soha nem akarnék olyan érzéseket kiváltani a diákjaimból, amilyeneket neki sikeült belőlem kiváltani. Szerencsére a vele való "konfliktusom" után az osztályfőnököm mellém állt, és azzal nyugtatott, hogy ő tudja, hogy én mindig minden tőlem telhetőt megtettem, és azt is elismerte, hogy sok más tanár és diák is tudja, hogy igazságtalanul gonosz ez a tanárnő. Én olyan szeretnék lenni, mint az osztályfőnököm. Ki szeretnék állni a diákok mellett, és nem hagyni, hogy a kiégett pedagógusok rongálják -a tanulmányi átlaguk mellett- a lelki épségüket is.

Miért vonzó számomra a tanári munka?

Én nagyon értékesnek tartom a tanári munkát. Az oktatás minden állampolgár életének a része, így nagyon fontos, hogy minőségit kapjon mindneki. Emellett pl. jó érzés az is, amikor visszagondolok arra, hogy Orsi néninek mekkora szerepe volt abban, hogy én megszerettem az angolt. Egy jó tanár egy életre szóló pozitív élményt tud adni a diákjának. Mivel nekem több ilyen tanárom is volt, így tudom milyen nagy élmény ez, és nagyon boldoggá tenne, ha a jövőben én is lehetnék ez a személy más diákok életében.

Hogyan értékelhetők a diákélményeim? Hogyan értékelhetők azok az élményeim/tapasztalataim, amelyekben „tanárként” próbáltam ki magam?

Diákként nagyon szorgalmas és rendezett voltam és vagyok. Sosem szerettem semmit az utolsó pillanatra hagyni, és mindig a legjobbra törekedtem. Akkor vagyok elégedett magammal, ha tudom, hogy mindent megtettem amit csak lehetett és emellett az is motivált, amikor a kemény munka kifizetődött. Persze nem elsődleges, de jó érzés, amikor mama mindenkinek azzal dicsekedik, hogy milyen ügyes az unokája.

Tavaly nyáron elkezdtem korrepetálni a két unokatestvéremet (14 és 16 éves) angolból. Ez volt az első alkalom, hogy tanárként kipróbáltam magam. Nagyon megtetszett a tanításuk és tavaly ősszel a szomszéd 5. osztályos kislány is a "tanítványom" lett. Eleinte nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom, de hamar kiderült, hogy egyáltalán nem "munkaként" tekintek a korrepetálásra, hanem egy jó hobbiként. Amellett, hogy jó érzés átadni a tudásom, észrevettem, hogy én magam is rengeteget tanultam a lassan egy év alatt, amióta ezt elkezdtem csinálni.

Hogyan éreztem magam az iskolában, miért? Milyen sikerek, kudarcok vannak mögöttem? Milyen sikerekre vágyom, milyen kudarcokat szeretnék elkerülni? Mikor és miért éreztem magam értékesnek az iskolában?

Mint minden diák, én is bővelkedem sikerekben és kudarcokban is. Sikerélménynek tartom azt, hogy rengeteg éven át kitűnő vagy jeles tanuló voltam. Azt is sikernek tartom, hogy sok versenyen vettem részt és azt is, hogy sokat szerepeltem különböző programokban, pl. ünnepeken vers mondás, táncolás, stb. Utóbbiak leginkább az általános iskolában töltött éveimre jellemzőek. Voltak kudarcok, pl. amikor rossz jegyet kaptam. Ez előfordult úgy is, hogy rengeteget tanultam, mégis rosszul sikerült egy-egy dolgozat. A jövőben hasonló sikereket szeretnék elérni, célom, hogy jól teljesítsek, és hogy a maximumot hozzam ki magamból. Ezzel talán kicsit ellentmondásosnak tűnhet az, hogy milyen kudarcokat szeretnék elkerülni. Itthon látják rajtam, ha rossz a kedvem egy rosszabbul sikerült dolgozat után. Anya mindig azt mondja, hogy lazítsak és ne vegyek mindent túl komolyan. Sokszor érzem, hogy igaza van, mert általában stresszelek minden miatt. Szeretném elkerülni azt, hogy utáljam magam, ha valami nem úgy sikerül, ahogy akartam. Amellett, hogy törekedni akarok a legjobbra, megkell engednem, hogy beleférjen olykor egy kis hiba is, és megkell tanulnom elfogadni ezt és nem idegeskedni rajta.

Hogyan látom a saját tanárrá válásom eddigi folyamatát? Mit jelent és hogyan becsülhető, összegezhető az eddigi fejlődésem? Hogyan gondolkodom leendő munkámról, iskolámról, diákjaimról?

Szerintem sokat fejlődtem, erre az egyetem mellett nagyon rásegített az is, hogy korrepetálok. Engem nagyon motivál a személyes fejlődésem, és mindig szeretem, ha gyarapíthatom a tudásom. A leendő iskolámban remélem, hogy jó kapcsolatot tudok majd áploni mind a diákjaimmal és a kollégáimmal is. Szeretném, ha majd azt érezném ott is, mint most a korrepetálásnál. Nem akarom, hogy teher legyen bejárni. Mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy jó környezetet teremtsek.

Hogyan értékelhetők a meglévő tapasztalataim? Hogyan értékelhető mindaz a tudás, amelyet már megszereztem? Hogyan, milyen utakon tudom folytatni az elkezdett utat?

Úgy gondolom, hogy az egyetemen is mindent megtettem annak érdekében, hogy elsajátítsam az órákon hallottakat. Úgy érzem, több a tudásom most, mint amivel érkeztem, de várom, hogy még tovább fejlődhessek. Sokszor érzem magam túlterheltnek, azonban mindig átvészeltem ezeket az időszakokat és jellemző rám a kitartás, így véleményem szerint a továbbiakban is kitartóan fogom folytatni, amit elkezdtem.

Hogyan értékelhetők, a tanárrá válás folyamatához hogyan kapcsolhatóak a kurzuson feltárult, megfogalmazott, esetleg módosult, vagy további átgondolást igénylő saját pedagógiai nézeteim, hiteim, meggyőződéseim?

Eddig nem minden tárgyat éreztem feltétlenül hasznosnak, vagy elengedhetetlennek az eddigi egyetemi tanulmányaim során. A pedagógia óra azonban hatalmas kivétel volt. Ezen az órán formálódott a legjobban a pedagógiai nézetem. Hatalmas pozitív élmény volt részt venni ezen az órán, úgy érzem pozitív irányba fejlődtem. Méginkább megbizonyosodtam róla, hogy nem lehet szimplán a "rendszert" hibáztatni, ha az oktatás minőségéről beszélünk. A tanár szerepe olykor döntő. Remélem, hogy lesz még szerencsém hasonló órákhoz és Anettához és Szandihoz is.

Kérdések egy gyakorló tanárhoz

 Pedagógus rövid bemutatása 

Én Lukovicsné Bián Katalint, a keresztanyukámat választottam interjú alanyomnak. Igaz, hogy hivatalosan nem volt a tanárom, azonban sokszor korrepetált engem, és volt már szerencsém részt venni az óráján. Kati biológia és testnevelés szakos tanár a Miskolci SZC Szemere Bertalan Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban. Már több, mint húsz éve tanít hűen ebben az iskolában. Nagyon szereti a munkáját és a diákjait is. Kati már gyermekkorában is tudta, hogy tanár lesz belőle egy nap. Nem véletlen tehát, hogy ilyen lelkesen végzi húsz év után is a munkáját. A diákjai kivétel nélkül nagyon szeretik, és a rég elballagott tanulókkal is tartja a kapcsolatot. 

Kérdések 

Mihez hasonlítaná a tanár feladatát? Milyen hasonlatokban/metaforákban tudja kifejezni azt, hogy mit jelent neki a saját munkája? 

Kati: „ Szerintem a tanár az elsősorban szülő, mert az egyik legfontosabb feladata, hogy nevelje a diákokat. Ezen kívül még azt is mondanám, hogy a pedagógus pszichológus is egyben, hiszen a diákok lelki fejlődését is biztosítania kell. Testnevelés tanárként fontosnak tartom, hogy jó edző is legyen egy tanár, mivel a testi adottságok fejlesztése is elengedhetetlen. Végül, de nem utolsó sorban pedig vezetőnek is lennie kell. A tanár irányítja és tereli diákjait, ehhez pedig kulcs fontosságú, hogy jó vezető legyen.” 

Hogyan gondolkodik a tanításról, a tanulásról, a diákokról, az iskoláról, a saját szaktárgyának tanításáról? 

Kati: „Törekedni kell arra, hogy a diákokkal jó kapcsolatot ápoljunk. Fontos, hogy sokat kommunikáljunk, anélkül nem tudjuk megérteni egymást. A tanítás során természetesen elsődleges cél az is, hogy bővítsük a diákok tudását. Nem mondom, hogy könnyű dolgom van, hisz elég sok az érdektelen, lusta diák, de képességeikhez mérten mindig megpróbálom kihozni belőlük a maximumot. Biológia-tesi szakosként főként sportszakmai elméletet tanítok és a sportedző szakosok végre elég aktívak. Öröm őket tanítani.” 

Saját tapasztalatai alapján mik a pedagógiai szakértelem legfontosabb elemei?

 Kati: „Elengedhetetlen, hogy módszertanilag felkészült legyen egy tanár és, hogy jó kommunikációs képességekkel rendelkezzen. Fontos, hogy toleráns, segítőkész és kreatív személyiség legyen. Ezek mellet legyen kedves. Szerintem ez nagyon fontos. De várja el a tiszteletet!” 

Mit gondol, mik ma a legnagyobb kihívások az iskola, az oktatási rendszer számára? 

Kati: „Eléggé nehéz rávenni a gyerekeket a tanulásra, mozgásra, sőt gyakran még arra is, hogy átöltözzenek tesi órára. Sokszor nem lehet őket motiválni arra, hogy napi szinten készüljenek az órára. Sokszor a minimumot sem teljesítik a diákok. Úgy tűnik a rendszer nem túl sikeres abban, hogy tisztelettudó, érdeklődő diákokat neveljen. Továbbá az is nagy hátrány, hogy a rendszernek nem sikerül tartani a lépést a technikai újításokkal, például modernizálni lehetne informatikailag.”

 Hogyan vélekedik a tanárrá válás folyamatáról, a tanári mesterség tanulhatóságáról?

 Kati: „Tanárnak születni kell. Szeretni kell a gyerekeket, ez egy jó kiindulópont a pedagógiai szakma elsajátításához. Nem elég, ha a tanár okos, át is kell tudnia adni az ismereteket.” 

Van-e e tanácsa a tanári mesterséget tanuló tanárjelöltek számára? 

Kati: „Legyenek kitartóak. Ha szívből csinálják, rengeteg szeretetet kapnak majd vissza a diákoktól.”

Összegzés: 

Nagyon hasznos volt számomra, hogy elbeszélgettem a témáról egy olyan tanárral, aki már jó ideje benne van a szakmában. Külön előnyösnek éreztem az interjú során azt is, hogy személyesen ismerem az interjú alanyt. Így érzékeltem, hogy a személyiségét nagy mértékben a diákjainak is őszintén megmutatja. Kati nem két teljesen különböző személyiség otthon, a családi körben és az iskolában, a diákjai körében. Az ő esetében ez nagyon jó, hiszen ugyanazt a szeretetet kapják meg diákjai, mint a két tinédzser lánya. Az, hogy sajátjaként szereti a diákjait nagyon jól megfigyelhető külső szemlélőként is. Többször volt már arra is példa, hogy egy-egy diákja családi vagy személyes, iskolán kívüli gondokkal küzdött, és Kati ott volt a diákjai mellett. Az ilyen kapcsolat nagyon jól fejleszti a kölcsönös bizalmat a tanár és diákja közt. Példamutatónak tartom Kati hozzáállását, hiszen a nehézségek ellenére élvezi amit csinál, és az a célja, hogy segítsen minden diákján. Tanárként egyenlőnek tekint minden diákot, nem tesz különbséget a kisebbségekkel szemben sem. Összességében úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás és mentalitás nagyon jó tanár-diák kapcsolatot hoz létre, és ha jó a tanár-diák kapcsolat, akkor az elődleges célt, a diákok sikeres tanítását is könnyebben el lehet érni.

05.03

Szép napot! A mai óra volt az utolsó pedagógia óránk és nagyon élveztem. Külön feldobott az is, hogy megnyertem a Kahoot quiz-t. Élveztem a játékot, és az egész óra hangulatát. Nagyon örültem annak is, hogy Anetta úgy állt hozzánk, hogy azt mondta, mindenképp köszönjünk rá, ha élőben találkozunk. Ez azért is esett jól, mert nagyon sajnálom, hogy ilyen jó tanárom volt, és, hogy nem adatott meg az, hogy élőben is tarthasson órát nekünk. Így attól féltem, hogy rám ő, a személye, és az oktatása nagy hatással lesz, viszont ő nem is fog emlékezni rám/ránk. Remélem, hogy minél hamarabb lesz még szerencsénk Anettához és Szandihoz is. Élveztem a pedes órákat és ezúton is szeretném megköszönni az élményeket, amiket katam az elmúlt félévben.

04.26.

Szép napot! A mai órán meghallgattuk a többi négy csoport előadásait is a kapott témáikról. Fontos dolgokról esett ma is szó, mint például a társadalmi heterogenitás, eredményes tanulás, komplexitás és nyitottság és végül a humán erőforrás. Az utolsó előadásban fontosnak és nagyon igaznak tartottam azt a gondolatot, hogy "a rendszer csak annyira lehet jó, amennyire a tanárok jók". Úgy gondolom, hogy az, hogy Magyarországon az oktatás minősége nem túl jó, az nem csupán a tanárok miatt alakult így, de nagy szerepük van nekik is ebben. Az rendszer hatékonysága érdekében megérné, ha minél több időt és pénzt fektetnének a tanárok továbbképzéseibe. Mivel hamarosan a legtöbb tanár eléri a nyugdíjkorhatárt, várhatóan nagy hiány fog alakulni a szakmában. Sajnálatos módon nem túl nagy a motiváltság a mai fiatalok körében, hogy tanárnak tanuljanak. Személy szerint ezt teljesen megértem. Több megoldatlan probléma is van, ami miatt sokan inkább végül más munkát keresnek a tanári diplomájukkal, vagy egyáltalán bele se kezdenek az egészbe. Felmerülhet a kérdés, hogy mivel tehetnénk jobbá a tanárokat. Személy szerint a fizetésemelést tenném az első helyre, mint megoldást. Sokszor engem is elbizonytalanít a sorsom, félek, hogy mi vár rám, és elgondolkodom, hogy megéri-e majd szegénységben élni 6 év egyetm után. Remélem, hogy mire oda kerül a sor, az állam észreveszi, hogy a tanári fizetéseket meg kell emelni, egyrészt, hogy jobb megélhetést biztosítsanak nekik, másrészt pedig, hogy motiválják őket a jobb munkavégzésre. Ezen kívül még az is segíthetne, ha jobban szűrnék azt, hogy kikből válhat jó pedagógus. Sajnos ilyen helyzetben nem nagyon van lehetőség válogatni, az iskolák örülnek, ha találnak egyáltalán tanárt, az már nem fér bele, hogy azzal is foglalkozzanak, hogy az a tanár milyen tanár. Szomorú, hogy nem látják be, hogy ez a rendszer nem működőképes hosszútávon. Véleményem szerint ha valamit, akkor az oktatást aztán lehetne finanszírozni. Nem mindegy, hogy a gyerekeinket kik tanítják, és milyen légkörben töltenek napi 6-9 órát.

04.19.

Szép napot!

A mai órán csoportmunkát végeztünk. Különböző csoportakat kreált Anetta, én az Aragóniai Katalin nevű csoportba kerültem. Az volt a feladatom három társammal együtt, hogy elolvassunk egy tudományos szöveget a demográfiai változásokról. Először egyénileg elolvasva nehéznek tűnt a szöveg, de amikor közösen átbeszéltük a csoport tagjaival jobban megértettük a szövegben az összefüggéseket és a tartalmat. A szöveg alapján megtudtuk, hogy a demográfiai viszonyoknak meghatározó szerepük van a fejlett országok oktatási rendszereiben. A demográfiai változások legfőbb tényezői közé sorolta a szöveg a bevándorlást, a születésszám csökkenését és az elöregedést. Megtudtuk, hogy a felsőoktatásba 2003 óta több diák lép be, mint általános iskolába. Több lépéses megoldás létezik a demográfiai változásokra. Az első lépés maga a felismerés, a második pedig az alkalmazkodás. Ez kimerülhet például abban, hogy sokszor évszázados mintákat adunk fel, és mintaszerű változtatásokat viszünk végbe. Magyarország az alkalmazkodásban nem mondható túl sikeresnek. Magyarországon nincs elég tudás a strukturális változások természetének megértéséhez. A kutató-elemző kapacitásokat többnyire felszámolták a pénzügyi szűkösség miatt. A magyar oktatási rendszer a férőhely csökkenésével próbálja a problémát küszöbölni, azonban ez nem elegendő megolás. Meglepőnek találtuk azt a tényt, hogy például (2008-ban) a tankötelezettségi korba belépők száma körülbelül háromnegyede a kilépők számának. Ez a jelentős létszámcsökkenés abban is megmutatkozik, hogy nincs annyi általános iskolás (akik, ha mind továbbtanulnának),hogy feltöltsék a felsőoktatásban lévő férőhelyeket. Szerintem ezek az adatok mindannyiunkat megdöbbentettek. Megoldásnak azt olvastuk a szövegben, hogy érdemes mindenképpen tisztában lenni a helyzettel, megkell értenünk azt, és a témáról beszélnünk kell nyíltan, hogy mindenki tudjon a helyzetről.

04.12.

Szép napot! A mai órán az volt a feladatunk, hogy két videót megnézzünk. Az első videó a "Jó iskolát! dr. Csapó Benő" volt. Nagyon hasznosnak találtam a videót, sok fontos dolgot említett meg Dr. Csapó Benő. Felhíta a figyelmet arra, hogy mennyire lényeges az, hogy a tanár megpróbálja megérteni a gyerekek gondolkodásmódját, hiszen ezzel viszi előrebb őket, nem azzal ha ráhagyja, "mert úgyis buta". A színészeket is megemlítette példaként. Van néhány színész, aki a való életben "suta", de a filmekben, vagy a színházban remekül előadja magát és tekintélyesnek tűnik. A tanárok feladata pontosan ez. Színészkedni kell, hiszen ha belevonjuk a magánéletünket is az órákba, azzal hatalmas hibákat elkövethetünk. A videóban arról is szó esett, hogy a magyar iskolarendszer nem túl hatékony, hiszen szelektív és kategorizál, és ez a rendszer nem működik jól. Ezzel ellentétben a skandináv renszer, ahol beengedik a különbségeket, az sokkal hatékonyabb. Ez amiatt is lehetséges, mert az egy jó élmény, ha a gyerek olyas valakinek adhat, akinek nincs. A kategorizált iskolákban a gyerek önzővé válhat, és hiába kerülhet remek pozícióba felnőttként a munkahelyén, ha a másokkal való bánni tudása nem alakult ki megfelelően. A második videó "Rita Pierson: Minden gyereknek szüksége van egy bajnokra" volt. Nagyon élveztem nézni ezt a TED talk-ot, rendkívűl inspirálónak és motiválónak tartottam ezt a beszédet. Ez a gondolkodásmód az, amire a gyerekeknek szükségük van. És sajnos egyben ez a gondolkodásmód az is, amiből nagy hiány van ma az iskolákban. Természetesen vannak kivételek, és nekem is volt szerencsém hasonló mentalitású tanárokhoz diákéveim során. Remélem ,hogy én is és a szaktársaim is hasonló pozitív hozzáállással kezdünk majd neki a tanításnak néhány év múlva. És azt is remélem, hogy nem csak a kezdetekben leszünk így, hanem végig, és nem hagyjuk, hogy kiégjünk, mint rengeteg tanár manapság. Összességében nagyon hasznosnak találtam mindkét videót. Minden pedagógusnak készülő diáknak, és már pedagógusként dolgozóknak is ajánlom, hogy tekintse meg a két videót, hiszen csak nyerhetnek vele.

03.29.

 Szép napot!

A mai óra első felében egy csoportmunkát csináltunk. A csoportmunkával kapcsolatos tapasztalataink alapján előnyöket és hátrányokat osztottunk meg egymással. Sok hasznos gondolatot összegyűjtöttünk közösen. Én személy szerint mindkettő munkát hasznosnak tartom, szerintem sokszor feladattól, vagy helyzettől függ éppen melyik lehet a hasznosabb. Az óra második felében egy összetettebb feladatot kaptunk, nem egyszerű csoportos munkát kellett elvégeznünk, hanem kooperációs csoportmunkát. Négy alapelv közül mindenkinek egyet kellett elolvasni és értelmezni azokkal, akik szintén azt olvasták. Ezután mindenki a csoportjában elmesélte, hogy ő miről olvasott. Így a csoport összes tagja ismertette és megismerte a négy különböző alapelvet. Én az első alapelvről, a párhuzamos interakciókról olvastam. A lényege az, hogy ez sokkal hatékonyabb, mint a hagyományos tanítás, mivel jobban foglalkoztatva vannak a diákok, ha nekik is jut idő arra, hogy elmondják a véleményüket, vagy a kérdéseiket. Nem fognak annyira unatkozni, ha pl. párban kell dolgozniuk, mint ha pl. 40 percen keresztül végig kell hallgatniuk, ahogy a tanár ledarálja az anyagot. A második alapelv az építő egymásrautaltság volt. Építő egymásrautaltság során a csoprt vagy az egyén fejlődése érdekében érdekében egymásrautaltságot alakítanak ki, így a csoport sikere egymástól függ. Ez kialakítható megfelelő feladatserkezettel, pl. ha van egy közös céljuk, és ha nem lépnek újabb feladatra addig, amíg mindenki be nem fejezte azt, amin épp dolgoztak. A harmadik alapelv az egyéni felelősségről szólt. Itt nagyon fontos, hogy az egyén szem előtt tartsa a maximális teljesítményét egyénileg, hiszen ugyanazt az érdemjegyet kapja a csoport, így törekednie kell arra, hogy igazságos legyen az osztályozás. Nagyon fontos, hogy mindenki azonos mennyíségű és minőségű munkát végezzen. Célszerű a tanárnak egyénenként osztályoznia a diákokat.  A negyedik alapelv az egyenlő részvétel (munkamegosztás) volt. A felelősség közös, és e szerint is kell cselekedni, a munkát végrehajtani. Előfordulhat, hogy nem kompromisszumképes a csoportból valaki, azonban a közös munka segít áthidalni a kezdeti nehézségeken és megtanít a türelemre, csoportmunkára. Mindezek részvételi normákat alakítanak az egyénekben és hozzájárul a személyiség kialakulásához is.

Ez a két feladat szemléltette, hogy lényeges különbség van csoportos munka és kooperációs csoportmunka közt. Személy szerint nekem nagyon látványosan szemléltette a két különböző feladat azt, hogy mekkora a két munka elvégzése között a különbség. A kooperációs feladat során mindenkinek muszáj volt részt venni a feladatban, mert egymástól függött, hogy megtudjuk-e oldani a ránk szabott feladatot, vagy sem. Muszáj volt figyelnünk a saját olvasmányunkra, mert "meg kellett tanítani" a lényegét a többieknek, és ugyanígy muszájak voltunk figyelni a többiekre, mert csak általuk tuduk megismerni a többi 3 szempontot. Tetszett ez az feladat, mert sokkal interaktívabb volt minden egyén számára, mint pl. az első egyszerű csoportos munka.

Az óra legvégén megnéztünk egy videót, amiben a mozaikos órákról és a hagyományos órákról volt szó. A videóban kiderült, hogy sokkal hatékonyabb az előbbi, hiszen jobb eredményeket értek el a diákok a teszteken, ezen felül a szünetekben az eltérő kultúrájú diákok sokkal jobban integrálódtak és keveredtek. A hagyományos óra után ugyanúgy maradtak "klikkekben" a diákok, nem nyíltak egymás felé. 

Örülök, hogy láthattam a videót, és nagyon hasznos módszert tanultam meg a mai órán. Tanárként biztos vagyok benne, hogy használni fogom, hiszen rendívül sok előnye van a kooperációs csoportmunkának.

A négy alapelv, amit a Narvál csoportban megvitattunk egymással

Az első alapelv, amit a többiekkel megvitattunk