Szép napot mindenkinek!

Nekem a boltos metafora tetszik a legjobban, mert számomra az írja le a legjobban a tanulás folyamatát. Ha azt vesszük, hogy az iskola egy bolt, akkor abban a tanár az eladó, aki a tudását "eladja" a vevőknek, azaz a diákoknak. Az "eladónak" az a feladata, hogy átadja a tudást és onnantól már csak a "vevőn" múlik mit kezd a "termékkel". Ahogy a vevő megveheti a zsemlét és hagyhatja állni napokig az otthonában, addig míg a végén ki nem szárad a zsemle és a végén kidobja, ugyanúgy a diák is megteheti ezt az órán megszerzett tudással. Ha otthon nem mélyíti el, és nem használja fel, úgy a végén a tudással is az történik, mint a száraz zsemlével. A boltban a vevő csak megszerzi az alapanyagot, de vacsorát otthon fog belőle készíteni. Sokszor a diákok elvárják, hogy az iskolában töltött idő elég legyen arra, hogy elmélyítsék a tudást, azonban sajnos ez nem így működik. A diákoknak is "otthon kell megfőzni a vacsorát", azaz a leadott tananyagot megtanulni.

VERS:

Színház

Szórakoztató, vidám

Befogadni, nevetni, csodálni

Legjobb érzés játszva tanulni

Összjáték

02.15.

 Szép napot!

A második pedagógia óra is nagyszerű hangulatban zajlott, élveztem a feladatokat. Az óra első felében beszélgettünk a pedagógus szakmai gyakorlatáról, arról, hogy mi befolyásolja a pedagógusok gondolkodását, osztálytermi gyakorlatát. Ezen kívűl szót ejtettünk még különböző nézetekről, azoknak a forrásairól és feltárásának módszereiről is. Az óra második felében egy számomra nagyon szimpatikus feladatot kaptunk. Egy képen különböző foglalkozásokat végző személyek voltak, amik közül egyet a tanári szakmával kellett asszociálnunk.

🥀 / 🎵 / ♱ / 💃 / 🐔 / 🦁 / 👩🏻‍⚖️ / 🗿

A fentiek közül én az állatidomárt választottam. Számomra meglepő volt, hogy én voltam az egyedüli aki ezt választotta, de természetesen egyetértettem a többiek döntésével is, hiszen mindegyikben van valami, ami fontos, hogy meglegyen egy tanárban is. Én két féle gondolatmenet alapján döntöttem az állatidomár mellett. Szerintem a gyerekek olyan szempontból hasonlítanak a "vadállatokra", hogy pl. amikor óvoda után átkerülnek az iskolába, legtöbbjük még semmit sem tud a tananyagokról, az elvárásokról, olykor kicsit még neveletlenek is. Hasonló a helyzet amikor pl. egy vad oroszlánt befognak, és egy állatidomár "kezei közé kerül", aki felkészíti azt a cirkuszi szereplésre. Íly módon fogadtatja be a tanár is a diákokkal az újabb és újabb ismereteket. Egy másik logika is kapcsolódik ehhez a metaforához az én gondolkodásom szerint. A cirkusz egyébként is egy vitatott téma, nem véletlenül. Egy elefántnak egyaltálán nem lényeges az életeben, hogy tudjon "kézenállni", ahogy egy oroszlánnak sem, hogy átugorjon a tüzes karikán. Úgy érzem az iskolában a diákokkal is sokszor megtaníttatnak olyan dolgokat, amik nélkül is teljes életet tudnánk élni. Sokszor a fölösleges dolgokon van rengeteg hangsúly, míg az élethez szükséges dolgok vagy csak elenyésző mértékben, vagy olykor semennyire nem hangzanak el az iskolákban.

Mindezek után felmerült egy olyan kérdés, hogy az én egykori kedvenc tanáromat is ezzel a metaforával "írnám-e le". Miután végig gondoltam, rájöttem, hogy a régi kedvenc tanáromról nem vélekednék úgy, mint "állatidomár". A kertész, vagy tyúkanyó metafora sokkal pozitívabbnak tűnt már ekkor. Lényeges, hogy egy tanár ne csak tananyagot tudjon leadni, hanem ott legyen a diákoknak akkor is, ha lelki támaszt kell nyújtani. Fontos, hogy a tanár és a diákjai között legyen a "tananyagot leadó-tananyagot befogadó" kapcsolaton túlnyúló, mélyebb kapcsolat is. Mind a tanítás és mind a tanulás is sokkal hatékonyabb, ha a tanár a diákra nem csak úgy tekint mint "egy diák a sok közül", hanem mint érző személy, egyéni személyiséggel. Fordítva is igaz, a diákoknak is hasonlóan kéne nézniük a tanáraikra.

Felmerül a kérdés, hogy melyik metafora a legjobb? Milyen szempontok alapján döntjük el, hogy melyik a legjobb? Van-e egyáltalán legjobb? 

Nem egyszerű választ találni ezekre a kérdésekre, de annyi biztos, hogy mindegyik szakmában dolgozó személynek van valami olyan tulajdonsága, ami elengedhetetlen egy tanárnál is. A legfontosabb kérdés talán az, hogy egy-egy tulajdonság milyen mértékben legyen jelen a tanár személyiségében?

Rólam

Az ujjaimra a következő szavakat írtam: türelmes vagyok, korrepetálok angolból, segítőkész vagyok, nyitott vagyok, kitartó vagyok.

Szerintem elég jól ismerem magam, tisztában vagyok mind a jó és mind a rossz tulajdonságaimmal. 

😌Türelmesnek tartom magam, hisz sok helyzetben magamból indulok ki, így ha pl. nem értek  valamit, tudom hogy én is azt preferálom ha valaki ha kell ötször is elmagyarázza azt a valamit úgy, hogy közben higgadt marad és nem néz le azért, mert nem sikerült elsőre felfognom. 

🕮Angolból jelenleg 3 személyt is korrepetálok, 5. osztályos korosztálytól 11.-esig. Sikerélménynek tudhatom be a korrepetálásaimat, hiszen pl. az ötödikes kislány, akit tanítok kettőnk közös erejével ma már osztályelső angolból úgy, hogy előttem egyes témazárókat írt. 

😇Segítőkésznek tartom magam, olyannyira, hogy mindig sokkal szívesebben adok (akár jegyzeteket, akár kidolgozott vizsgatételeket), mint kapok. 

👐Nyitott is vagyok, ez sok téren is érződik a személyiségemen. Úgy, ahogy szívesen meghallgatok akármilyen stílusú zenét ami megtetszik, épp úgy vagyok nyitott bármilyen új tanítási módszer, vagy  új gondolatmenet alkalmazására is.

💪 Egészen kitartónak tartom magam, mert semmit sem szeretek félbehagyni, vagy feladni. Ha valamihez nincs kedvem (pl. vizsgákra tanulni) akkor is mindig motivál az, ha elképzelem, hogy mennyire büszke és elégedett leszek magammal amikor látom a Neptunban, hogy ötöst kaptam, így megérte rászánni a tanulásra az időt. Amit fejleszteni szeretnék, az az önbizalmam, de úgy gondolom, hogy kellően kitartó vagyok ahhoz, hogy ezt a célomat is elérjem.

  

💓😋📚🧠

Első óra

 Szép napot minden kedves olvasómnak!👋

A mai nap részt vehettem életem legelső pedagógiai óráján. Sokak szerint az első benyomás nagyon fontos, ezt én is így gondolom. Így nagy örömmel jelenthetem azt ki, hogy a legelső másodperctől szimpatikusnak találtam az oktató(i)mat. Az órai hangulat is éppen a nagyon életvidám és lelkes oktatóm miatt volt nagyszerű. Teljes mértékben pozítív gondolatokkal telítődött meg a fejem, miután volt szerencsém megismerni a pedagógiát oktató tanáromat. Első ránézésre is bátran kijelentem, hogy remélem, hogy én is hasonló mentalitású tanár és személyiség lehetek, mire befejezem a tanulmányaimat.💯

Az óra elején megnéztünk egy mai oktatásról szóló videót. Erős kritika érte a napjainkban létező oktatást, hiszen a videóban is remekül szemléltették mennyire visszamaradott. Véleményem szerint is idejemúlt már az a módszer ami régen (talán) jól működött, így a videó láttán csak megerősödött ennek a tudata bennem. Reménykedem abban, hogy a szaktársaimmal együtt egy olyan generáció lehetünk majd, aki elősegíti azt, hogy a jövőben az oktatás sokkal naprakészebb és rugalmasabb legyen. Emellett azt is remélem, hogy mire oda jutok, hogy én is elkezdhetek tanárként dolgozni, a tanárok jobban meglesznek becsülve, hisz véleményem szerint a pedagógusok a társadalom egyik legfontosabb alapja, hiszen iskolába mindenkinek járni kell.🏫

Összességében úgy gondolom az első órán szerzett benyomás alapján, hogy mind az oktatóm és mind a pedagógia tantárgyam is nagyon hasznos tudással fog gazdagítani.☺✔